Ugye megengeded, hogy továbbra is tegezzelek. Ne úgy vedd kérlek, hogy nem adom meg a tiszteletet, inkább úgy, hogy ismeretlenül is barátomnak érezlek. Hiszen feliratkoztál a hírlevél listámra, tehát érdekel, hogy mi történik velem.

A blogomat, azaz a naplómat mindenkinek írom, de tudod, olyan ez, mint a papírhajó a folyóvízre engedve: nem tudhatom, kit érdekel igazán, amit írok, hová jut el, és milyen a hatása. Ezzel szemben abban biztos lehetek, hogy ezt a levelet olyannak írom, aki el fogja olvasni, és ez jó érzés.

Sajnálom, hogy a legelső levelem pont a vírushelyzet közepén küldöm. De mivel gyógyíthatatlan, javíthatatlan optimista vagyok, épp jókor jön majd ez az üzenet, amiből sugárzik a derűlátás. Hogy bátorságot adjon, erőt lehessen meríteni belőle.

Ötödik hete vagyok önkéntes karanténban. 

Eleinte még élveztem is ezt az elvonulást, az életem hirtelen csendes és nyugodt lett. Megdöbbenve láttam, mennyi fölösleges dolgot csináltam, mennyi időt elpocsékoltam az ide-oda szaladgálással. Komolyan mondom, nem is tudom, mivel teltek a napjaim. Mióta bezártam magam, egy csomó dologra nincs szükségem: nem választom ki reggel a megfelelő színű és vastagságú pulóvert, nem válogatok a szoknyáim között, és nincs szükségem az autóra sem, mert hogy nem megyek sehová. Nem kell cipő és táska, kabát sem, mert mondom, nem megyek sehová.

De mostanra már nagyon hiányzik a világ. Persze a család a legjobban. Már egy hónapja is elmúlt, hogy nem találkoztunk. Van ugyan videóhívás, de a hozzád bújó gyerek bőrének puhaságát, a füledbe szuszogást, a karja ölelését nem lehet látni, azt érezni kell.

Arra is rájöttem, milyen fontosak az ismeretlen emberek körülöttem. Hiányzik a buszsofőr, a boltban mögöttem / előttem álló ember, a mozipénztáros és a vonaton a kalauz. Hiányzik a postai alkalmazott, aki felveszi a leveleim, az áruházban a kiszolgáló, az edzőtermi ismerőseim. A jógaoktatóm. A recepciós az orvosnál. A pakisztáni zöldséges a piacon. A virágárus vöröshajú, akinek mindig van egy-két jótanácsa a virágok gondozása terén. A kertészáruházi alkalmazott, akitől meg lehet kérdezni, milyen földet szeret a primula.

És itt küldök egy olyan írást, ami most aktuális, és mindig is az lesz. Előre vetíti az UTÁNA időt.