|
Szia, ,
Ígértem, hogy onnan folytatjuk a múlt heti témát, hogy mi kell a rendszeres tartalomgyártáshoz.
Kapásból azt gondolhatod, hogy a tervezés.
Na de akkor miért van az, hogy sokan leülnek megtervezni a kommunikációjukat, de végül arról számolnak be, hogy nem sikerült tartani a tervet, nem került ki annyi poszt, amennyit szerettek volna, vagy éppen nem is az került ki és főleg nem úgy, ahogy eltervezték?
Te is köztük vagy talán?
A tervezés önmagában nem biztosíték. Segít elindítani a folyamatot és rendszerezni a gondolatokat, de tartalmakat nem készít helyettünk.
Velem is számtalanszor megesett már a fenti példa, amíg meg nem találtam azt a rendszert, ami nekem jól működik, és ami egyébként időről időre változik. Ahogy én is és a körülményeim is változnak.
De egy dolog állandó a folyamatban.
Akkor fog kikerülni az a poszt, ha elkötelezem magam mellette.
Ez a kulcs. Az elköteleződés.
Hogy fogod magad, az asztalra csapsz és azt mondod, hogy ha törik, ha szakad, minden pénteken este 7-kor Signal. Ha meggörbülsz is a térben, de vállalod a heti 3 posztot.
És TÉNYLEG vállalod. Odateszed magad, hogy ez megvalósuljon. Priorizálod, ha úgy tetszik. Fontossá teszed.
Egyszerűen ez egy olyan dolog az életedben, ami nem alkuképes.
Mint az edzés, amire bejelentkeztél és hetente rendszeresen jársz. Ott is először el kellett kötelezned magad a mozgás mellett, ugye? Hogy mindig megjelensz az adott időpontban.
Amint ezt beteszed a fejedbe, átalakul az egész folyamat. Nálam azt a változást hozta, hogy bármi van, megoldom, hogy kimenjen a poszt, a hírlevél, a hangüzenet. Mert fontos nekem. Mert akarom, hogy ez működjön.
Nekem ez segített levenni erről a terhet és játékként gondolni erre. Mintha egy kihívás vagy küldetés lenne. Ha tudok, előre készülök, ha valamiért nem jön össze, megoldom, hogy 15 perc alatt is értékes, minőségi anyag készüljön el. De csakis jó energiából, lelkesedésből. Természetesen, ha nem üti meg a szintet, akkor inkább nem megy ki semmi, szóval azért nem mindenáron kell tartani ezt az elhatározást, és vannak vis major esetek, de ha normál menetrend van (ami amúgy egyenlő a mindennapok mókuskerekes, arconpörgős káoszával), akkor megoldom.
Ez pedig azt eredményezi, hogy napról napra ügyesebb vagyok benne, egyre jobban sikerül felkészülnöm, tömbösítenem, előre dolgoznom és egyre könnyebbé válik a tartalomgyártás.
A kreativitásom és gondolataim kifejezése pedig új energiákat szabadít fel, amik újabb ötleteket szülnek, így önmagát eteti ez a folyamat.
Igenis, el lehet jutni erre a szinte. Egyszerűen csak fülön kell csípni magadat és eldönteni, hogy fontos-e neked annyira a láthatóság és a rendszeres kommunikáció, hogy beleállj és fegyelmezetten csináld.
Lehet, hogy az a válaszod, hogy ez most nem fontos. Az is jól van. Nem kell beállni a sorba és felülni a gyorsvonatra mindenáron, csak azért, mert a többiek is arra szálltak fel, pedig nem is arra megy, amerre te akarsz.
A beleállás erről is szól, hogy úgy csinálod, ahogy neked jó. Mindent működővé lehet tenni, ha eléggé akarjuk.
Téged mi akadályoz abban, hogy letedd a voksod a rendszeres kommunikáció mellett?
Ha van kedved írd meg válaszban, örömmel olvasom! :)
|
