Nyaraló üzemmódba kapcsoltam én is. Úgy döntöttem, amíg ilyen meleg van, kéthetente jelentkezem új hírlevéllel.
Milyen az, amikor a pszichoterapeuta elmeséli, ő mit érez?
A magyar Irvin D. Yalom, Pintér Zoltán az irodalmi igénnyel megírt Vetkőző lelkek című könyvében tárulkozik ki. A kötetet most a portálomon Zaka Dóra (szintén pszichológus) recenzálta A lélek meztelensége címmel.
Mostanában az is foglalkoztat, hogy szeretnék gyerekeknek is könyvet írni.
Ám tudom, hogy ez nem egyszerű dolog. A kicsik nem viccelnek!
Őket nem lehet holmi bárgyúsággal elkábítani, mint néha a felnőtteket.
Ők átlátnak a szitán és ösztönösen érzik meg mindenről, ha valami rossz.
Ők nem töltik az idejüket olyan történettel, ami nem köti le őket.
Ameddig egy felnőtt olvasó még ad 10-20 oldalt a legrosszabb könyvnek is mielőtt letenné azt végleg, addig a gyerekeknél az a helyzet, hogy ha valami nem köti le a figyelmüket azonnal, el is vesztettük őket.
Régi szerzőm, Garay Zsuzsanna most egy mesekönyvvel jelentkezett.
A csalárd cukorka, avagy bajok a Zengő erdőben drogprevenciós célzattal, eredetileg bábjátéknak készült történet, amiből most könyv lett.
A szerző, aki több sikeres könyvet is írt már különböző korosztálynak, elmondása szerint azért szeret gyerekeknek írni, mert ilyenkor az ember csodákról, varázslatokról írhat.
És milyen igaza van!
Az egyébként pedagógus írónő friss interjújában új könyvéről mesél.
De, hogy kicsit visszakanyarodjak a gyerekkönyv íráshoz: gyerekkönyvet írni nem könnyű feladat!
Lehet, hogy szülőként már a Te fejedben is összeállt egy jó sztori, amit estéről estére továbbmesélsz a gyerkőcnek, de ez még nem jelenti azt, hogy a történeted könyvben is megállja majd a helyét.
Amint tanácsolni tudok, és amire magamat is ösztökélem, hogy gyerekkönyv írásnál nagyon pontosan kell behatárolni a célközönséget.
Mert egy óvodásnak nem ugyanaz a történet való, mint egy kisiskolásnak, de a kamaszokat is másképp, más eszközökkel lehet megszólítani.
Közhely számba megy, de mindenkiben ott él egy gyermek, így talán azzal tesszük a legjobbat leendő gyerekkönyvünknek, ha azt a gyerkőcöt magunkból csalogatjuk elő.
Ha neki, illetve vele együtt írunk, nem lehetünk hamisak, hiszen ő egy „darab” belőlünk.
A másik dolog, ami nélkül szerintem nincs jó gyerekkönyv, az az üzenet.
Legyen a könyvednek üzenete!
Segíthet például ötleteket gyűjteni könyvedhez, ha tanulmányozod az aktuálisan népszerű témákat, trendeket, rajzfilmeket.
Persze ez nem azt jelenti, hogy koppints le már jól működő dolgokat vagy, hogy mindenáron légy divatos, de azzal semmiképp sem ártasz a könyvednek, ha „képben vagy”.
De ne csak azt tartsd szem előtt, hogy mit olvasnának szívesebben a gyerekek.
Az is fontos szempont, hogy a szülők mit szeretnének viszontlátni gyerekük kezében.
Bár a célközönséged a gyerekek lesznek, a hozzájuk vezető utat a szülők jelentik.
Ha magad is szülő vagy, ebből a szempontból talán könnyebb a helyzeted, de ha nem, ne legyél rest a környezetedben puhatolózni.
És hát az eredetiség is lényeges dolog.
Könnyen futhatsz bele már ezerszer eldurrogtatott klisékbe, és lehetsz Te az ezeregyedik.
Nyilván nem ezt akarod, tehát amellett, hogy naprakész vagy az aktuális dolgokkal, egyszersmind eredetiségre is törekszel.
Arra, hogy kitűnj a többiek közül!
Hogy valami merőben mást tégy le az asztalra!
Néha jó engedni a felnőttes racionalitásból!
Gondolj vissza gyerekkorodra!
Próbáld felidézni, milyen érzéseid, gondolataid voltak, mikor képzeleted még szabadon szárnyalt.
Ha pedig összeállt a sztori, mutasd meg nekem és adjuk ki közösen a Sztorimondó programon belül.
Szép és tartalmas nyarat kíván,
Könyv Guru
