Tizenkét éves voltam, mikor kitaláltam az első regényötletemet.
Aztán szinte kétévente újabbnál újabbak jutottak eszembe...
Több történetemről és az átéltekről is éreztem már azt, hogy bizony ezt regénybe kellene foglalnom.
Ám sokszor esett meg, hogy belekezdtem egy-egy történetbe, viszont néhány fejezet megírása után abbahagytam az egészet.
Vagy azért, mert nem éreztem elég erősnek vagy egyszerűen jött egy jobb ötletem, ami felülírta az előzőt.
Ilyenkor inkább a jegyzeteimtől is megváltam, hogy azok se nyomasszanak.
Kétszer annyi könyvem lehetne most, ha minden történetemet befejeztem volna.
De kitartás terén nekem is van mit még fejlődnöm!
Örülök, hogy van, aki nem adja fel ilyen könnyen!
Foglár Gábor nemrég jelentette meg nálam történelmi ihletésű regényét Ítéletidő címmel és ennek apropóján beszélgettünk is egy jót többek között arról, hogy hiába minden felkészülés, háttérkutatás, jegyzet, minden írónál van az a pont, mikor szeretne, de egyszerűen nem tud írni.
Ilyenkor két dolgot lehet tenni: vagy rágörcsölsz, és ezzel csak ártasz magadnak, vagy elengeded ezt a terméketlen időszakot és az életed más területeire kezdesz összpontosítani.
Ő is inkább emellett tette le a voksát és várt türelemmel, míg újra írni tudott.
Meg is lett az eredménye!
A kevesebb néha több!
Elárulok egy titkot:
pár hónapja újra abban a fázisban vagyok, hogy megint megjelent egy regénytöredék a fejemben…
…de egyelőre nem kezdek vele semmit.
Már nem rohanok azonnal a gép mellé, amint eszembe jut egy használható ötlet.
Mert van ott még ahonnan ez jött…
És inkább időt adok neki, hogy kiforrja magát.
Kezdő regényírók gyakorta követik el azt a hibát, hogy az összes létező ötletüket egy könyvbe akarják belezsúfolni.
Vagy van több történetötletük, ami lehet, hogy egyenként is megállná a helyét, de ők egy regénybe akarnak belepasszírozni mindent.
Olvastál már saláta-regényt?
Az első regényeknél van meg annak a veszélye, hogy ha nem elég elővigyázatos az író, akkor „saláta” lesz az egészből.
Ilyenkor a szerző beledobálja az összes olyan alkotóelemet, ötletet, amit csak kedvel, vagy ami valaha is csak eszébe jutott.
Így lesz tele a regénye olyan karakterekkel, történetszálakkal, amiket nem dolgoz ki rendesen, ezért csak lógnak a cselekményen, mint karácsonyfán a díszek.
De az sem ritka, hogy túl sok időt pazarol rájuk, így a valódi történet és mondanivaló valahol elvesztődik közöttük.
Egyrészről remek, ha az embernek sok ötlete van, de tudni kell köztük válogatni, még akkor is, ha fáj a szíved néhánytól megválni.
Néha félre kell tudni tenni a kedvenc szereplődet, helyszínedet vagy fordulatodat, hogy valami más vehesse át a helyét.
Valami, ami alapvetően jobban idomul a készülő regény cselekményéhez.
Nem kell kidobnod semmit, inkább próbáld elrakni őket majd felhasználni egy következő íráshoz.
Ha pedig sikerült mindent letisztáznod és egy kézirat büszke tulajdonosa lettél, élj Sztorimondó programunk lehetőségével, hogy mihamarabb nagyközönség elé kerülhessen a könyved.
Üdvözöl,
Könyv Guru
