Ha nem figyelek oda, egy ültömben képes vagyok akár 10-15 ezer karaktert is megírni.
De van, mikor 2 ezerért is vért izzadva kínlódok és abból sem születik mindig összefüggő, tartalmas, olvasmányos szöveg.
Könyv meg pláne nem, hiszen ahhoz jóval több kell…
Például megfelelő szókincs, mint ahogy arról Jenes Gyula is beszél frissen megjelent interjújában.
„ A magyar nyelv pazar lehetőséget kínál egy-egy tárgy, testrész, cselekvés, akár tucatnyi elnevezésére is. Kifejezetten figyelmet fordítottam arra, hogy az írások kulturált, szinte bárhol idézhető szavakból álljanak, mintegy példát mutatva arra, hogy bármiről lehet beszélni, ha megfelelő szókinccsel rendelkezünk hozzá.”
– nyilatkozta nemrégiben a Könyv Guru kiadónál most megjelenő, Kamaszkorom legszebb emlékei - A bontakozó szexualitás évei című könyve kapcsán a szerző.
Egy könyv többször is képes átírni magát, ezzel számolnod kell.
És a rengetek potya karakterrel is, ami lehet, hogy áldozatul esik majd a billentyűzeted törlőgombjának.
Sebaj!
Gondolj ezekre úgy, mint járulékos veszteségre, amitől még jobb lesz a munkád végeredménye.
Megtanultam nem keseregni az elvesztett karakterek fölött.
Néha nem áll össze kerek egésszé az én mondandóm sem.
Furcsa, ugye?
Pedig azt hinnéd, aki elég régóta csinálja, annak már a kisujjában van az egész.
Csak úgy önti a képernyőre a szavakat és ezáltal pörög a program karakterszámlálója is megállíthatatlanul.
Jobb napokon ez valóban így van… DE!
Abból soha nem születik jó dolog, ha túlságosan is megtervezem, hogy mit akarok leírni.
Olvastad már a Miért NE tervezzem meg a regényem? témában született bejegyzésem?
Itt a lehetőség!
Néha nehéz egymás mellé rakni a szavakat.
Néha pedig pofonegyszerűen megy az egész.
Ki érti ezt?
Én kezdem kapiskálni.
Persze nem általánosíthatok, de a magam példájából kiindulva azt tudom mondani, akkor nem megy az írás:
… ha rágörcsölök
… vagy ha túl akarom magyarázni
… ha nincs kedvem hozzá
… ha gyorsan túl akarok lenni rajta
… ha rutinból akarom megoldani…
… ha egyfolytában a karaktereket számolom
Ezek a leggyakoribbak, de hosszú még a sor. Meg is mutatom, hogy mennyire!
Tegyük fel, hogy szeretnél jelentkezni egy novellapályázatra, de még nincs meg a kész anyagod.
Témád van, csak papírra kellene vetni.
Mit teszel?
Megnézed a pályázati feltételeket és az elvárt karakterszámot.
Nekilátsz, de nem tudsz belefeledkezni az írásba.
Hogy miért?
Mert egyfolytában a szövegszerkesztő program szó- és karakterszámlálóját lesed.
Hogy hol?
Ha Word-ban dolgozol a program fejlécén ott a Review (ha magyar a program nyelve Eszközök címszó alatt találod) azon belül pedig a Word Count (magyar program esetében pedig a Szavak száma…) mutatja meg neked, hogy eddig hány szót, hány karaktert írtál.
Bűvös hely ez, ahova néha csak félve téved az ember.
Néha pedig hatalmas meglepetések érnek itt… a legváratlanabb pillanatokban…
Persze nagyon jó, ha pörög a számláló, de ameddig csak azzal vagy elfoglalva, hogy meglegyen a kötelező karakterlimit, nem tudsz belefeledkezni az írásba.
Se novella, se regény, de még egy elbeszélés esetében sem.
Pedig írni jó!
Ezt sokszor hangsúlyoztam már.
Krisz legutóbbi cikke az oldalamon is erről szól: 6 ok, miért írj!
Ha pedig már írsz, miért ne lehetne könyv is belőle?
A Sztorimondó programot lehet, hogy pont neked találtam ki!
Továbbra is csak biztatni tudlak!
Írj sokat és minél rendszeresebben!
Ha pedig elakadtál, keresd az oldalamat, hiszen mindig van 1-2 jó tanácsom az íróknak.
Üdvözöl,
Könyv Guru
