Kedves !

Remélem csodásan telt a nyarad, kipihented magad, feltöltődtél. Várlak a Kopogtatók Klubjába, hogy ezeket a pozitív érzéseket megerősítsd, az esetleges negatív emlékeid pedig elengedd.

És mielőtt újra taposómalomnak éreznéd a hétköznapjaid, ajánlom figyelmedbe a Mindfulness alapú önismereti és EFT tréninget.Hogy miről is szól ez a tréning? Ehhez ízelítőül olvasd el az alábbi könyvrészletet:

Amikor minden túl gyorsan változik körülöttem, megállok, és azt kérdezem: „Vajon a világ ilyen zűrzavaros, vagy az elmém?”

Általában úgy gondoljuk, hogy az elme és a világ egymástól függetlenül létezik. Ha valaki megkérdezné, hol van az elménk, a legtöbben vagy a fejükre mutatnának, vagy a szívük felé, de semmi esetre sem egy fa vagy az égbolt irányába. Egyértelmű határvonalat húzunk a között, mi zajlik az elménkben, és mi történik a környezetünkben. A határtalan külső világhoz képest az elme, amely az emberi testben lakozik, aprónak, sérülékenynek vagy akár erőtlennek tűnhet. Buddha tanításai szerint azonban az elme és a világ közötti határvonal valójában igen keskeny, átjárható, és végső soron csupán látszólagos. Objektíven szemlélve nem arról van szó, hogy a világ örömteli vagy szomorú hely lenne, s ennek megfelelő érzéseket váltana ki belőlünk. Valójában az érzések úgy jönnek létre, hogy az elme kivetíti szubjektív tapasztalatait a világra. A világ nem eredendően örömteli vagy eredendően szomorú hely – a világ egyszerűen csak létezik.

Lehet, hogy könnyebb ezt megérteni, ha elmondom, amit egy kedves barátom mesélt, egy felelősségteljes, pedáns, buddhista apáca. Nemrégiben megbízták a templomuk egyik meditációs csarnokának átépítésével. Miután nagy nehézségek árán beszerezte a különböző engedélyeket, és felkutatta a megfelelő kivitelezőt, egyebek közt így nyilatkozott az építkezés folyamatáról:

„Amikor elérkezett az idő, hogy cserepek kerüljenek a tetőre, mindenhol cserepeket láttam, amerre csak jártam. Megfigyeltem, milyen anyagból készültek, milyen vastagok, és milyen a mintázatuk. Amikor a padlón dolgoztunk, csakis padlóburkolatokat láttam magam körül. Minden figyelmemet a színekre, az anyagokra, a mintázatra összpontosítottam, szem előtt tartva a tömörfa padló időtállóságát. Hirtelen rádöbbentem, hogy amikor a világot szemléljük, csak egy töredékét látjuk: azt, ami foglalkoztat minket. Az a világ, amit látunk, nem az egész univerzum, csupán egy korlátozott része, amely felkeltette az elme érdeklődését. Ez az aprócska világ azonban az elme számára a teljes univerzum. A valóságunk nem a teljes univerzum, hanem csupán egy kis része, amelyre a döntésünk alapján odafigyelünk. Az elme nélkül nem létezne ez az univerzum.”

A világunk azáltal létezik, hogy tudatosítjuk magunkban. Nem élhetünk olyan valóságban, amelynek nem vagyunk tudatában. Amire az elménk összpontosít, az lesz a mi világunk.

Van egy híres buddhista mondás: Buddha szemében mindenki buddha, egy disznó szemében pedig  mindenki disznó. Ez azt jelenti, hogy a világot mindenki a saját elméjének megfelelően tapasztalja. Amikor az elméd boldog és együtt érző, akkor a világban is ezeket a dolgokat tapasztalod. Amikor az elméd tele van negatív gondolatokkal, akkor a világ is negatívnak tűnik. Ha túlterheltnek és elfoglaltnak érzed magad, jusson eszedbe, hogy nem vagy tehetetlen. Ha az elme megnyugszik, a világ is megnyugszik.

Haenim Sumin