Szeretem, ha a hasamra süt nap.
Ezzel azt akarom mondani, hogy alapvetően nem vagyok korán kelő típus és imádok sokáig aludni.
De mint minden írónak, nekem is meg kellett találnom a magam – lemondással is járó – aranyközépútját az ihletett írás, a gyorsan születő sorok és a határidőre mindenképp el kell készülnie szövegek között.
Mert nekem sem mindegy, hogy mikor ülök le gép mellé…
Ezek a sorok is hajnalhasadtán születnek.
Én is azoknak a táborát erősítem, akik reggel sokkal jobban teljesítenek.
Főleg, ha agymunkáról van szó.
Tiszta fej, gyorsabb kéz, szaporodó sorok – ez az én (egyik) írói hitvallásom.
Állítólag a kora hajnali írás inkább a nők és a balkezesek reszortja…
Volt már, mikor ezt próbálta megfejteni állandó „jótanács-gyárosom”, Nádasi Krisz is, aki egy bejegyzésében foglalkozott azzal, hogy reggel vagy este érdemes inkább írni.
Egy biztos: aranyszabály erre nincs, csupán egy jó tanács: próbáld megtalálni azt a napszakot, amiben a leghatékonyabban tudsz alkotni.
Amikor nagyobb eséllyel érzed magadban az inspirációt.
Ha ezek a reggelek, akkor hát használd őket!
Hozd ki belőlük a legtöbbet!
Úgy, mint Tamas Garam, alias Garamvölgyi Tamás, aki szintén a reggelekre esküszik.
„Általánosan igaz, hogy reggel fog legjobban a fej. Nem hiszek a hajnalokig tartó, kávétól és cigitől bűzlő íróbarlangokban. Bár a kávé csodákra képes, az alvás még többre. Egyszóval reggel szakítok időt az írásra.” – magyarázza frissen megjelent interjújában, akinek A dallam című regénye most látott napvilágot Könyv Guru kiadásban.
A hajnalokban és reggelekben az az igazán jó, hogy nincs még annyi külső (zavaró) hatás – mint napközben.
Ilyenkor csak a billentyűzet és én vagyok.
Nem csörög a telefon, nem tornyosulnak halomban a megválaszolásra váró e-mailek és valahogy kisebb a késztetés is bennem, hogy a Facebook-ot pörgessem céltanul.
Ébredés után viszont gyorsan kell cselekedni.
Ha nem vagyok elég gyors, oda az egész lendület.
Lőttek az aznapi írói sikerélménynek.
Délután kettő után szinte biztos, hogy használhatatlan vagyok.
Azt is megfigyeltem, hogy ha reggel még nekiállok írás előtt átfutni a legfrissebb híreket, válaszolni az üzeneteimre, összeírni az aznapi teendőimet, kipakolni a mosogatógépet, na ott valami gyanús.
Valószínűleg onnan fúj a szél, hogy inkább ellébacolom mindenféle pótcselekvéssel az írásra szánt időmet, csak ne kelljen nekilátnom.
Kitalálok számtalan „halaszhatatlan” apróságot, amit akkor és ott azonnal meg kell csinálnom.
Ilyenkor tartok valamitől.
Leggyakrabban attól, hogy nem lesz elég jó, amit írok…
Sajnos ezt a rossz szokásomat ennyi, írással töltött év után sem tudtam még levetkőzni.
De legalább már ismerem magam…
Az írói válság engem is gyakran utolér.
De, hogy az éjjeli baglyokról se feledkezzem meg:
HP Lovecraft, akit a misztikus horror mestereként tartanak számon világszerte, jobban szeretett például éjjel írni.
„Este, amikor az objektív világ visszahúzódott a barlangjába és magára hagyta az álmodozókat, akkor jön az inspiráció és azok a képességek, amikre nem lehet szert tenni kevésbé varázslatos és csöndesebb órában. Senki sem tudhatja, hogy író-e, amíg nem próbálja ki az írást éjjel.”
Érdekes, hogy az ő szemüvegén keresztül miképp van definiálva az írói lét.
Az éjjelekkel is ugyanaz a helyzet, mint a reggelekkel.
Amikor a világ elcsendesedik körülötted, életre kell valami más.
A regényed világa.
Ameddig a család alszik, addig a szereplőid élnek.
Nagyszerű volt a Nemzetközi Könyvfesztiválon idén is. Sokan megfordultak a standomnál, és majd' egy tucat íróm is dedikált. Remélem, találkozhatunk az Ünnepi Könyvhéten júniusban.
Üdvözöl,
Könyv Guru
