Nem tudom elképzelni a napomat anélkül, hogy ne olvasnék pár oldalt.
És bár megoszlanak a vélemények arról, hogy ajánlott-e írással párhuzamosan valamilyen könyvet is olvasnod, én azt mondom, hogy ártani nem ártasz vele.
De ne ITT vagy ÍGY keresd az inspirációdat!
Hiába is tennéd, hiszen csak elbizonytalanodnál!
Ilyenkor inkább olvass csak kedvtelésből és kikapcsolódásból.
Ha nem megy az írás, ne görcsölj rá, inkább vonulj el néhány órára egy jó könyvvel.
Ezzel is elterelheted a figyelmed arról, hogy írói válságba kerültél.
Szeretem, ha az embereknek van véleményük.
És az sem bosszant, ha ez eltérő az enyémtől.
Főleg, ha saját tapasztalatokból okulva jutnak bizonyos következtetésekre.
Mivel ahányan vagyunk, annyifélék is, ezért nincs senkinek egy jól bevált receptje sem arra, hogy hogyan kellene könyvet írni.
Nincs semmi kőbe vésve, így ami nekem működik, az másnak lehetséges, hogy nem fog.
Vagy éppen fordítva.
Ameddig én azt mondom, olvass akkor is, ha éppen napjaid nagy részét a könyvírás teszi ki, Knizner István éppen az ellenkezőjét állítja.
Ő írta azt az Így jártam Pakson című könyvet, ami a Személyes Történelem kiadó gondozásában jelent meg.
Bár a szerző maga is az aktív olvasók táborát erősíti, nemrégiben azt nyilatkozta, hogy saját kárán tanulva most már tudja, hogy írás közben vétek bármilyen más szerzőtől olvasnia.
Hogy miért?
Mert egy kezdő író amúgy is rengeteget kínlódik azzal, hogy megtalálja a saját írói hangját, így ha az végre megvan, nagyon kell őrizze, hogy az meg is maradjon.
A memoárkötet szerzője arról mesélt egy interjúban – ami itt olvasható –, hogy akár egy oldal elolvasása is egy másik regényírótól oda vezetett nála, hogy könnyedén kicsusszant kezéből a nehézkesen meglelt írói hang…
Egyébként tettem egy próbát és beírtam a Google-be, hogy írói hang megtalálása, illetve próbálkoztam a find your own writing style angol megfelelőjével is, ami tulajdonképpen az írói stílus megtalálását fedi.
Mondanom sem kell, hogy a keresőmotor több száz találatot terített elém, és szinte minden harmadikban benne volt ennek a problémája is.
Olvasni vagy nem olvasni írás közben?
Hasznos vagy csak ártunk vele?
Mit olvassunk írás közben?
- ezek voltak a leggyakoribbak, amiknek vonalán a cikkek szerzői pro és kontra érveket sorakoztattak fel a téma kapcsán.
Szinte minden írással foglalkozó blog vagy honlap írt már erről a témáról.
Nem meglepő, hogy a vélemények is nagyon eltérőek.
A legtöbben azt állítják, hogy ha épp a könyveden dolgozol, és közben olvasol egy regényt, akkor nagy valószínűséggel az aznapi szöveged akarva-akaratlanul, de hasonlítani fog az olvasottakra…
Lehetséges…
Viszont, ha Te csak ettől tartasz, és ezért kerülöd az alkotói periódusban a könyvespolcodat, van egy jó tippem.
Írás és olvasás között mindig tarts egy alvásnyi szünetet.
Én úgy szoktam, hogy reggel írok, este pedig olvasok még valamit elalvás előtt.
És mivel az agyam éjjel, alvás közben újrakonfigurálja magát, reggelre a stílus már törlődik, és nem köszön vissza a képernyőről sem.
Így tiszta lappal és tiszta fejjel kezdhetem a napot maximálisan az írásra koncentrálva.
Viszont azt is észrevettem, hogy gördülékenyebbek, olvasmányosabbak és kerekebbek a mondataim olyankor, mikor olvasok is.
Mintha valami csoda folytán az előző este olvasott pár oldal újrabővítené a szókincsemet, ami nagyon jól tud jönni a reggeli írásnál.
Szerintem egy próbát megér, végül is semmit nem vesztesz vele.
Úgyhogy elő a könyvvel!!!
De jövő hétvégén ne olvass, hanem gyere ki az Ünnepi Könyvhétre! Ezúttal a Duna-korzón kerül sorra, Könyv Guru pedig a 123-as pavilonban lesz. A Sztorimondó programunkban megjelent könyvek szerzői közül sokan dedikálnak ebből az alkalomból, amit a Facebook lapomon tudsz követni.
Üdvözöl,
Könyv Guru
